http://www.salon-auto.ch

Némi szervezés után, ami már tavaly, azaz 2011 novemberében elkezdődött, Vasárnap kora reggel elindultunk Csaba kollégámmal és a hűséges Astra H Caravan-ommal a Genfi kiállításra.

Egy kövér gázfröccsel magunk mögött hagytuk Bécs-Linz-Passau szakaszt, és már közeledtünk Münchenhez, amikor azon kezdtem agyalni, hogy ha már itt vagyunk Németországban, valahogyan hasznosan kéne eltölteni az időt, de mivel Vasárnap volt, túl sok lehetőség nem igazán adódott.

– A verzió: teszünk egy kisebb (kb. +2 órás) kitérőt Ingolstadt felé és beugrunk az Audi Múzeumba.

– B verzió: megnézzük a Müncheni (Freising) repteret, plusz hátha nyitva van a reptéri Audi bemutatóterem.

Szerencsénk volt :), azon kívül, hogy körbenéztünk, „gazdagabbak” lettünk pár R8, S7, S8, RS3, TT RS plus, A8 Hybrid, Allroad, stb prospektussal.

Miután megjártuk az Audi szalont, eszembe jutott, hogy pár éve felfigyeltem itt a reptéren lévő „élményközpontra” (koordináták: 48.355443,11.773126). Ez a reptér nyugati oldalánál található, ismertető jele, egy kb. 20méteres kilátódomb, innét kivételes reptéri panoráma tárul elénk, plusz a domb tövében van kiállítva 3 igazán szép és autentikus gépmadár, itt található még egy jól felszerelt shop és egy kisebb repüléstechnikai kiállítással rendelkező épület. Itt elidőztünk kb. ¾ órát, Csaba barátomból kibujt a „repülős” gyerek és felszaladtunk a dombra, bemásztunk a repülőkbe, még én is élveztem, annak ellenére, hogy nem vagyok „repülőbuzi”. FIGYELEM mindegyik reptéri parkoló és az élményközpont is (kilátódomb és a repülők) fizetősek, de szerintem az élmény 1+1€/fő és 4+2€ parkolási költséget bőven megéri.

Mivel az Budapest-Genf út „mindössze” 1330km azaz kb. 14óra, akár indulhattunk volna hétfőn is, de nem igazán volt kedvem egy lendülettel  kiseggelni az utat. Plusz tervbe volt véve a Stuttgart közelében élő rokonok meglátogatása (kb. 30kg Ebay-es modellt, prospektust, Lego-t postáztattam hozzájuk), az sem elhanyagolható szempont volt, hogy Németországban legyen még időnk hétfőn pár autókereskedésbe benézni, és prospektusokat begyűjteni, ezért Genfhez a legközelebbi német nagyvárost, Freiburgot néztem, ki mint éjszakánk helyszínéül.

Utólag, a helyszínen kiderül, hogy ismét szerencsésen választottam, mert az Etap Hotel (47.986073,7.782848) közvetlen közelében több márkakereskedés is volt, pl. Renault, Ford, Peugeot, Ssangyong stb. és további 5 perces autózásra (47.985304,7.827714) találtunk Porsche – Audi – VW, Skoda – Suzuki szalont is.

Hétfőn ezeken, a helyeken is bővítettem a gyűjteményemet jó-pár prospektussal. Majd elindultunk Svájc felé, szinte útba esett Mulhouse nevű francia város, ahol a 3inch-es Norev modellgyűjteményem gyarapítása céljából meglátogattunk pár boltot. A helyi Norauto-nál (47.771115,7.388235) csak pár darab volt, az is kicsit drágán, 2,9€, de azért elhoztam őket, a MaxiToys-nál (47.770736,7.388583) semmi érdekeset nem találtam, és a vele szemben lévő másik játékboltot is megnéztük, igaz volt pár Norev 3”-es, de az itthon is kapható dobozos kivitelűekből. Innét nem messze van a Toys ’R’ Us játékáruház (47.773296,7.387703), amit természetesen nem szabadot kihagyni, itt jócskán feltankoltam (ismét szerencsém volt) 3inchesekből, nagy örömömre a ritkább blisteres kivitelt találtam, amiből közel 50db-ot hoztam. Ahogy néztem a környéken több márkakereskedés is van, pl. Citroen, Ford, Peugeot, Skoda, Seat, Mazda, Mitsubishi, de bemenni már nem volt kedvem.

Miután már autómodellekből is bevásároltam, gyűjtő lelkem megnyugodott. Majd autóba ülve, hipp-hopp letekertük a maradék 280 km-t Genfig. Itt beszaladtunk a Palexpora (46.234285,6.117686), hogy felvegyük a kiállítási sajtóanyagot és körbenézzünk az épülő standokon. Aztán egy korai vacsora erejéig bementünk a belvárosba, ahol sikerült az életem legrosszabb, zöldséglevesnek csúfolt borzadályába beleválasztanunk. Még szerencse, hogy a tagliatellém nagyon jó volt – ettől függetlenül mindenkinek ajánlhatom a Manor áruház (46.2076,6.142382) legfelső emeletén lévő éttermet, gyorsan, helyben készült, jó minőségű (zöldséglevest leszámítva L) ételek, Svájchoz viszonyítva megfizethető áron.

Ezt követően meglódultunk a szállás felé és mindössze 30-40perces autózás után elértük a Hôtel De La Couronne-t (46.36883,6.01966) a Jura hegységen lévő sí-hotelt.

A hotelre nem fordítanák túl sok szót, kulturált szállás, de mivel a fő, azaz síszezon után voltunk, kissé felkészületlenek voltak, igaz ezt roppant kedvességgel próbálták ellensúlyozni.

Lényeg, hogy a célnak megfelelt.

Kedd –  A nap 7.45kor kezdődött volna a Bugatti sajtótájékoztatóval, de mivel kényelmesen szedtem össze magamat és reggelit is csak a szokásosnál később kaptunk, így csak kb. 9.00re értünk a kiállításra. Ezt a késést mára kicsit bánom, mert a Bugatti sajtóanyagból (8GB pendrive – lásd a 2012 Genfi hiányok-között) már nem jutott.

Azt követően, hogy felállítottuk „bázisunkat” a sajtóközpontban, nyakunkba vettük az autó-kiállítást. Próbáltuk szisztematikusan összeszedni az anyagokat az 1-es és 2-es csarnokokban, de mivel jó-pár cég csak később tartotta a sajtótájékoztatóját, kikosaraztak minket, és javasolták, hogy térjünk vissza 1-2-3 óra múlva. Így a szisztémát felváltotta az adminisztrált kóválygás, ami legalább olyan hatékony volt.

Szépen eltelt az első sajtónap, szinte mindegyik standon voltunk, mindenhol kértünk sajtóanyagot, egy picit nézelődtünk és kóstolgattuk az autókat is (statikus lehetőségek között kipróbáltuk őket), de furcsa mód nem akart gyarapodni a puttonyunk. Pár éve már ez időtájt már 2-3, akár 4 „Seat” táskányi (volt egy időszak, hogy olyan repi-táskákat kaptunk, ami standard reptéri kézipoggyász méretű, azaz 50x35x20cm-es, ezeket használom a mai napig a kiállításokon) anyagot szedtünk össze, de most nem igazán volt mit összeszedni.

Sajnos vége a szép időknek, hogy min. 50-60kg sajtóanyaggal, prospektussal, repi ajándékokkal megrakva térjek haza. Mára a cégek többsége átállt a pendrive osztogatására, kivételes hely volt ahol „normál” sajtóanyagot adtak, vagy esetleg prospektust. Páran már az usb-kre, CD-kre sem költenek – volt, aki plasztikkártyát (Lotus, Bentley, Edag) és – volt, aki névjegykártyát adott (Fiat-Lanca-Alfa Romeo-Abarth-Jeep, Tesla, Pagani, Morgan, stb.) a sajtóoldaluk vagy marketinges ember elérhetőségével. Páran még ezt is alulmúlták! Pl. a Gembala és a V+ (Volteis) csak elkérte a névjegyünket, hogy majd email-en küldik a sajtóinformációt, egyedül a V+ tartotta a szavát, még vissza sem értünk a „Zöld”- pavilonból a sajtóközpontba, már a levelesládámban voltak a fotók és a leírás.

Hiába figyeltem a helyszínen a kollégákat, hátha valaki kapott valami különlegességet, de semmi nagydolgot nem láttam, nem maradtam le semmi pótolhatatlan kiadványról.

Szerda – A reggelünk kicsit összeszedettebben indult és kb. 8.30ra be is értünk. Az egész napunkat a pár hiányzó sajtóanyag és plusz pendrive begyűjtésére és autók kóstolgatására szántam, némi fotózással és shopingolással megfűszerezve.

Ez kb. sikerült is, de természetesen fél-hatkor jutott eszembe, hogy ez+az kimaradt. Íme egy hevenyészett lista, hogy miket sikerült megkóstolnunk:

Chevrolet Malibu, Dacia Lodgy, Toyota GT86, Toyota Prius+, Ford B-Max, Isuzu Max, Peugeot 208, Mercedes-Benz A-class, SL, Kia Ceed, Volvo V40, Citroen C4 Aircross, Renault Twizy.

Ezek, amik kimaradtak és kicsit sajnálom: Fiat 500L, Skoda CitiGo, Opel Mokka, Honda CR-V, Hyundai i30, Mitsubishi Outlander, Toyota Yaris Hybrid. Subaru BRZ.

Még mielőtt a fejemre olvassák, hogy ha már ott vagyok miért nem ülők be a hiper-szuper autócsodákba, jelzem, hogy már túl racionálisan (lehet kispolgárinak is nevezni) gondolkodom az autókról, ahhoz, hogy nagy örömet okozzon, hogy egy Paganiba, Lamborghinibe vagy Bugattiba préselem be magamat – e témában van pár storym, később megosztom veletek.

Szerény véleményem és tapasztalatom, hogy az autó élményét/élvezetét számomra a használata okozza és nem a műszerfal nézegetése.

Azért az igen kellemetlen derékfájásom is hozzájárult a helyszínen a sportautókkal szembeni érdektelenségemhez.

Kivételes élményt jelentett a Vert pavilon, azaz Zöld pavilon (lásd a PDF-en), ahol ki volt állítva jó-néhány elektromos jármű, amiknek a többségét ki is lehetett próbálni. Kissé nehézkes adminisztráció után Csaba kollégám feliratkozott egy kb. 30perces Fluence ZE városi tesztvezetésére, én a Twizyt választottam, sajnos ezt nem lehetett kivinni a tesztpályáról, mivel nem tudtak/akartak „oktatót” bepréselni a második, szükségülésbe, de még így is élvezetes volt az a kb. 15-20perc amíg a parkban körözgettünk – talán majd külön megírom, csak a Twizyről az élménybeszámolómat.

Ismét itthon agyalva jöttem rá, hogy min. még a Mia Electric-et (személyes nagy kedvencem) és a Bolloré BlueCar-t ki kellet, volna próbálni, mert ezek egyhamar biztosan nem jutnak el Magyarországra.

A 3inches modellek beszerzése sem maradt ki a napból. A Peugeot shop-ból hoztam 208, 4008asokat különböző színbontásban, 107est is szerettem volna, új színben, de sajnos nem találták meg a dobozát, így „csupaszon” inkább otthagytam. Remélem, majd ősszel Párizsban tudom pótolni. A Citroen-nél nagyobb volt a 3”-es választék, ismét kihoztak jó-pár újdonságot, üröm az örömben, hogy közel duplájába kerül szinte ugyanaz a modell itt, mint a Peugeot-nál, de nem lehetett otthagyni őket. – Ezek is idővel felkerülnek az oldalra.

Így utólag fedeztem fel olyan sajtóanyagokat/pendrive-okat, amik kimaradtak ezeket megtalálod a 2012 Genfi hiányok-között

Csütörtök – Még itthon úgy volt tervezve, hogy az első közönségnapra is bemegyünk, de már szerda délután kezdet nagy lenni a tömeg. Ez a nap már félig szakmai nap is volt, elég sok kereskedő, céges VIP vendég és egy rakás egyéb szedett-vedett (innét-onnét becsempészett ismerős, jóbarát gyereke, stb.) ember tolongott. Így nagyon elgondolkodtam, hogy az a jó esetben pár prospektus megér-e annyit, hogy tülekedjünk a tömegben, értetlen hostesseknek magyarázzuk el, hogy – igen, jól hallotta, csak prospektusra van szükségünk. Nem, nem lakunk Svájcban. Nem, nem akarunk elmenni a márkakereskedőhöz, stb. – Továbbá az optimális Genfi 13.00-14.00 órás indulás esetén, hajnali 3-4órára érünk haza, ami a pénteki munkanapra igen csúnya árnyékot vetett volna. Így inkább 10órakor indultunk a szállásról, még beszaladtunk Cessy-i Citroen kereskedésbe (46.312145,6.067075), ahol magamhoz vettem az érdekesebb prospektusokból párat, aztán Go Home! Még egy könnyed ebéd és „madárlátta vásárfia” megvásárlása erejéig megálltunk, az autópálya mellet lévő bevásárlóközpontban Lyssach-ban (47.071919,7.567667) „egészen véletlenül” van itt Toys ’R’Us játékbolt is 🙂 Ezt követően már csak tankolás és biológiai szükségletek (wc) miatt hagytuk el az autópályát. Ismét, hipp-hopp és összesen 14órás autózás és már itthon is voltunk.

Némi jóindulattal eredményesnek tekinthető a Genfi kirándulás (Bunnik skálán 95%-os vagyok), de csak úgy, hogy a rokonoknál magamhoz vettem az ebay-es csomagokat, + pár szalonba, játékboltba is sikerült bejutnunk. A teljes útiköltségünk (2főnek) alaphangon kb. 700€ volt, ez csak az üzemanyagot, pályamatricákat, szállást tartalmazza. A vásárlásokat, étkezéseket, mindenki a saját habitusa és igénye szerint oldja meg, ezért az én kiadásaim e téren, nem hinném, hogy mérvadóak.

A 2013-as Genfi Autókiállítás meglátogatását már lehet, hogy repülővel bonyolítjuk le, közel annyiba kerül. Most, 2012.03.17én számoltam ki 2főre, kb. 65.000Ft a repülőút az easyjet-nél és 3 napra egy Economy kategóriás autó bérlése biztosítással már 60.000től megoldható. Oda és vissza is nyernénk 1-1 napot :), de szalonozni nem tudnánk :(. De most még ez messze van, majd novemberben újragondolom/eldöntöm.

Közantal Ákos – automobilia.hu