Közantal Ákos vagyok. 1973-ban születem.

Temérdek szakmám és végzettségem ellenére/mellett, aminek csak kis része köthető az autókhoz kb. 1997-óta főállású “autóbuzi” vagyok.

Voltam újságíró-szerkesztő, készítettem rádióműsort és dolgoztam tv-nek, szerveztem autós rendezvényeket, szerkesztettem online autókatalógust és  járműipari adatbázisokat építettem. Még hébe-hóba megfordulok a médiában, de mára csak “műkedvelőként” vadászok papírokra – modellekre.

 

A gyűjtőszenvedély

Szinte amióta az eszemet tudom, mindig gyűjtöttem valamit:

• kártyanaptárat,

• bélyeget (filatériát),

 

• régi fém és papírpénzeket (numizmatikát),

• kisautókat, autómodelleket (Matchbox, Siku, Majorette, Corgi, stb.),

 

 

• képregényeket,

• Lego-t,

 

• Kinder figurákat

és minden egyebet amit érdekesnek találtam ill. be lehetett szerezni egy Csepeli lakótelepen.

 

A 80as években többször volt kapcsolatom autós szakirodalommal (autó prospektusok, katalógusok, újságok, magazinok), de miután megnézegettem és eldicsekedtem a barátaimnak az új szerzeményemmel, mindig az éppen aktuális gyűjteményembe forgattam bele (elcseréltem) a kiadványokat.

Az először 1988 Őszén kezdtem gyűjtögetni az autóprospektusokat, az első Budapesti Autószalon hatására. Csak az érdekesség kedvéért – a HungExpo “A” csarnokának csak a kb. felét rendezték be és töltötték fel autókkal és kiállítási katalógus gyanánt a Bécsi Autókiállítás kiadványát kaptuk meg, de az, hogy Magyarországon “Nyugati’ autókiállítást rendeznek óriási dolog volt!  Úgy kb. 1/2év után feladtam a prospektus gyűjtést. Sajnos arra már nem emlékszem, hogy pontosan miért, de talán szerepe volt a szűkös lehetőségeknek. Nyugati autóprospektushoz, csak ritka külföldi rokonok útján, vagy ugyancsak ritka Nyugat-Európai utazásokon lehetett hozzájutni, az egyéb haladó vagy profi lehetőségekről, mint gyűjtőklubok, hirdetések, nekem 13/14 évesen semmi fogalmam nem volt. – Ezekre majd később még kitérek. Végül az akkori gyűjteményemtől, kb. 20-30db prospektustól (pontosan emlékszem egy Citroen CX és egy Opel Ascona C prospektusra) ’89 tavaszán PECSA Bolhapiacon megváltam.

 Aztán 1989 őszén ismét megrendezték a Budapesti Autószalont immár második alkalommal.

A helyszín változott, a megboldogult (leéget) BS-ben volt. Ha jól emlékszem, egy hétköznap voltunk kint apámmal, és szinte zárásig ott maradtunk, miközben sétáltunk hazafelé, a metróban az újságárusnál pont az autós újságokat nézegettem. Feltűnt, hogy egy oldalsó ablakban ott maradt egy régebbi AutóPiac, gyorsan kiszedettem, és az aktuális számmal együtt megvettem. Ekkor, valami megváltozott. Nem csak az számított, hogy egyel több papírt vigyek haza, valahogy – ha nem is tudatosan -, de megértettem a gyűjtőszenvedély, térben és időbeni elhelyezkedését. Rájöttem, hogy ami ma új, az holnap régi lesz, így a gyűjtés mint elfoglaltság akár hosszútávon is fent tartható – fejleszthető.

Ettől a ’89es ősztől datálom a gyűjteményemet – gyűjtőszenvedélyemet. Azóta hol kisebb, hol nagyobb intenzitással gyarapítom a „papírkupacomat” ami mára már közepes szakkönyvtárrá nőtte ki magát. Pontos darabszámot, nem tudok megadni, de mára kb. 70.000 darabos a gyűjteményem, ebből 10-12.000 darab lehet a pluszpéldány, ami eladásra – cserére vár.