Közantal Ákos vagyok. A múlt század 70es éveiben születem.

Temérdek szakmám és végzettségem ellenére/mellett, aminek csak kis része köthető az járművekhez – közúti közlekedéshez közel 20évig voltam főállású autómániás.

Voltam újságíró-szerkesztő, készítettem rádióműsort és dolgoztam tv-nek, szerveztem autós rendezvényeket, szerkesztettem online autókatalógust és  járműipari adatbázisokat építettem. Még hébe-hóba megfordulok a médiában, de mára csak “műkedvelőként” vadászok papírokra – autós szakirodalomra – modellekre.

A gyűjtőszenvedély

Szinte amióta az eszemet tudom, mindig gyűjtöttem valamit:

• kártyanaptárat,

• bélyeget (filatériát),

 

• régi fém és papírpénzeket (numizmatikát),

• kisautókat, autómodelleket (Matchbox, Siku, Majorette, Corgi, stb.),

.

• képregényeket,

• Lego-t,

 

• Kinder figurákat

és minden egyebet amit érdekesnek találtam ill. be lehetett szerezni egy Csepeli lakótelepen.

A 80as években többször volt kapcsolatom autós szakirodalommal (autó prospektusok, katalógusok, újságok, magazinok), de miután megnézegettem és eldicsekedtem a barátaimnak az új szerzeményemmel, mindig az éppen aktuális gyűjteményembe forgattam bele (elcseréltem) a kiadványokat.

Az először 1988 Őszén kezdtem gyűjtögetni az autóprospektusokat, az első Budapesti Autószalon hatására. Csak az érdekesség kedvéért – a HungExpo “A” csarnokának csak a kb. felét rendezték be és töltötték fel autókkal és kiállítási katalógus gyanánt a Bécsi Autókiállítás kiadványát kaptuk meg, de az, hogy Magyarországon “Nyugati’ autókiállítást rendeznek óriási dolog volt!  Úgy kb. 1/2év után feladtam a prospektus gyűjtést. Sajnos arra már nem emlékszem, hogy pontosan miért, de talán szerepe volt a szűkös lehetőségeknek. Nyugati autóprospektushoz, csak ritka külföldi rokonok útján, vagy ugyancsak ritka Nyugat-Európai utazásokon lehetett hozzájutni, az egyéb haladó vagy profi lehetőségekről, mint gyűjtőklubok, hirdetések, nekem 13/14 évesen semmi fogalmam nem volt. – Ezekre majd később még talán kitérek. Végül az akkori gyűjteményemtől, kb. 20-30db prospektustól (pontosan emlékszem egy Citroen CX és egy Opel Ascona C prospektusra) ’89 tavaszán a kultikus PeCsa (Petőfi Csarnok) Bolhapiacon megváltam.

 Aztán 1989 őszén ismét megrendezték a Budapesti Autószalont immár második alkalommal.

A helyszín változott, a megboldogult (leéget) BS-ben volt. Ha jól emlékszem, egy hétköznap voltunk kint apámmal, és szinte zárásig ott maradtunk, miközben sétáltunk hazafelé, a metróban az újságárusnál pont az autós újságokat nézegettem. Feltűnt, hogy egy oldalsó ablakban ott maradt egy régebbi AutóPiac, gyorsan kiszedettem, és az aktuális számmal együtt megvettem. Ekkor, valami megváltozott/összeállt bennem. Nem csak az számított, hogy egyel több papírt vigyek haza, valahogy – ha nem is tudatosan -, de megértettem a gyűjtőszenvedély, térben és időbeni kitejesedését. Rájöttem, hogy ami ma új, az holnap régi lesz, így a gyűjtés mint elfoglaltság akár hosszútávon is fent tartható – fejleszthető.

Ettől a ’89es ősztől datálom a gyűjteményemet – gyűjtőszenvedélyemet. Azóta hol kisebb, hol nagyobb intenzitással gyarapítom a „papírkupacomat” ami mára már közepes szakkönyvtárrá nőtte ki magát. Pontos darabszámot, nem tudok megadni, de mára kb. 70.000 darabos a gyűjteményem, ebből 10-12.000 darab lehet a pluszpéldány, ami eladásra – cserére vár.